Vicces, hogy egy 'szia' mindig 'viszlát'-tal végződik; hogy az örökké valahogy mindig elmúlik; hogy mikor leginkább kellene, senki sincs melletted; hogy mennyi hazug szó lehet egy szerelmes levélben; hogy a legszebb emlékek könnyekkel járnak; hogy az emberek nem felejtenek, de megbocsátanak...vicces, hogy az élet islyen ironikus is lehet...de a legviccesebb, hogy számomra ebből semmi sem vicces.
Mikor életed szerelme szakít veled és azt mondja: "Maradjunk barátok!", az olyan érzés, mint ha a kedvenc kutyád haldokolna, de anyukád azt mondaná: "Azért még megtarthatod..."
Nem fontos, ki törte össze a szíved, vagy hogy mennyi ideig tart, míg kilábalsz belőle, a barátaid azok, akik segítenek, hogy túljuss rajta.